Augusztus végén érkeztem Helsinkibe évfolyamtársammal/barátnőmmel, akivel most szoros élettársi viszonyt folytatunk, lévén egy szobán kell, hogy osztozzunk. Az összeszokás nem volt zökkenőmentes, de azt hiszem mostanra szépen összecsiszolódtunk, ezúton is szeretném neki…
Kis szemekben ugyan, de határozottan esik. Végre. :).
Tá-dáááám! Már nagyon kínos volt ez a blog dolog. Húztam ameddig csak lehetett, de mostmár az itt töltött idő feléhez érkeztem, úgyhogy muszáj lesz produkálnom valamit, különben 4-es metró lesz a dologból. Az első bejegyzésben életem legrövidebb bulijának állítok örök…