Augusztus végén érkeztem Helsinkibe évfolyamtársammal/barátnőmmel, akivel most szoros élettársi viszonyt folytatunk, lévén egy szobán kell, hogy osztozzunk. Az összeszokás nem volt zökkenőmentes, de azt hiszem mostanra szépen összecsiszolódtunk, ezúton is szeretném neki megköszönni a sok-sok odafigyelést és törekvést, hogy jól tudjunk élni itt egymás mellett.:)

Ebben a félévben a Helsinki Egyetem padjait koptatom, azaz koptatnám, ha lenne olyan óra, amire be kell járni, de nem nagyon van. Végre megtapasztalhatom a semmittevős-láblógatós egyetemi életmódot, de annyira azért nem jó, mint álmaimban elképzeltem.

A koli, ahol Élettársam és én tengetjük napjaink, Helsinki legbelvárosabb belvárosában Kamppi városrészben van. Olyasmi kicsit, mint Pesten a Nyugati környéke, nagyon közel van a vasút és buszpályaudvar, itt állnak a legnagyobb bevásárlóközpontok, és itt van a legnagyobb éjszakai élet. Szóval nem panaszkodhatunk.:) A koli nem az a klasszikus hazai értelemben vett kollégium, inkább egy nagy épület sok apartmannal a belsejében. Se penész, se rohadó falak, se csótány, de még egy muslica sincs. Szobák helyett különböző méretű kis lakások vannak, saját fürdővel és főzősarokkal. A lakások igényesen és nagyon praktikusan berendezettek, azonban bútor csak a külföldi diákoknak jár, a finnek saját maguknak kell, hogy berendezzék. Csak az a kár, hogy minden bútor szürke, esős napokon igazán lehangoló a kívül-belül mindent elöntő sápadt szürkeség. Minden kis részlet tökéletesen megtervezett, mindennek helye van, kis akasztó, nagy akasztó, sok-sok polc és tároló, variálható ágyláb, rejtett edénycsorgató. Mélygarázs, biciklitároló, babakocsi-tároló, szelektív szemétgyűjtés. Egyetlen nagy-nagy hibát vétettek tervezés során, de az ordít: az egész böhömnagy épületben nincs egy közös helyiség, ahol emberekkel lehetne találkozni. Így a szociálisabb szintek lakói a folyosókon élik a társasági életet, emiatt mindig áll a bál, és jönnek a fenyítő e-mailek a kolikat menedzselő szervezettől. Sajnos ebből mi kimaradunk, a mi szintünk a kevésbé szociálisak közé tartozik. Bezzeg felettünk, este visítanak, hajnalban porszívóznak. Viszont nálunk meg van fuvolázás és falrengető ajtócsapkodás, bizony.

Címkék: fotó egyetem mindennapok koli

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.