Előzetes reményeimmel szemben sajnos nem igazán tanultam meg finnül. (Sőt, az angolban a magyar akcentus mellé sikerült felszednünk némi finnt is, így néha kicsusszan egy-egy finnisz meg Isztván.) Amit még otthon tanultam, már azt is elfelejtettem, bár néhány szó azért ragadt is rám, például a tarjous, ami nagyon hasznos jelzőinger (leárazást jelent), vagy a seksi.
.
Pedig vannak páran, akik mégis tanulják, és megdöbbentően jól beszélnek. Mikor először voltam itt multikulturális finnugrász bulin, csak kapkodtam a fejem, hogy akkor most ki a magyar és ki nem. És olyan szívmelengető látni, hogy vannak, akiket a magyar kultúra és nyelv lelkesít.:) Ezek a bulik egyébként elég viccesek, egyszerre beszélnek finnül, magyarul, észtül, oroszul is néha, meg olyan nyelveken, amiknek én sajnos még a nevét sem tudom megjegyezni. A legtöbben majdnem az összes nyelvben járatosak, én meg lapítok az amúgy is rossz angolommal. Itt tudtam meg például, hogy a palacsinta udmurt nemzeti étel is, csak egész másképp hívják, bár a lényeg úgyis az, hogy ugyanolyan finom.:)
.

Címkék: fotó nyelv blabla

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.