Ma az egész tanszéket egy termetes bagoly tartotta lázban. Még reggel fészkelte be magát az egyik párkányra a pszichológia tanszék épületén, leparkolta a napi zsákmányt és ott ült egészen sötétedésig. Annak ellenére, hogy a helyiek szerint ez egészen elképesztő jelenség, hiszen a baglyok messziről elkerülik az urbánus vidékeket, ez a példány szemmel láthatóan jól tűrte a rivaldafényt. Az emberek tömegesen jártak a csodájára, de ő nem zavartatta magát, békésen szemlélődött, élvezte a napsütést és a szokatlanul meleg időt. Vicces volt, ahogy a neves kutatók sorban térdeltek a kis folyosói ablak előtt, hogy közelebbről is meglessék az egyébként györnyörű és ijesztő madarat. Sajnos csak a telefonommal tudtam lefotózni, így egyáltalán nem jön át, hogy milyen hatalmas állat volt. A mintázata és a "szemöldöke"  alapján szerintem valami uhu féle lehetett, a piros (!) szemei miatt pedig teljesen ördögi benyomást keltett. Nem lettem volna pocok a téren, az biztos.

Címkék: fotó állatok furcsaságok mindennapi örömök

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.